Leírás

Közepes termetű faj. Füle hosszabb, az alapja széles; a fülfedő megnyúlt. A bunda hosszú, tömött, lágy, színe a háton barna, barnásfekete, a hasi oldalon árnyalatnyit világosabb. Fontos és jól látható határozóbélyeg a hátszőrök világosabb csúcsa (a bunda deresen futtatottnak tűnik). Az utolsó farokcsigolya túlér a farokvitorlán.

Helyzete Európában és Magyarországon

Európában elterjedési területén gyakori faj, állománya stabil. Magyarországon nagyon ritka, csak két alkalommal, a Bakonyban és Aggteleken fordult elő egy-egy példány. Ritkasága miatt hazai állományról nem beszélhetünk, így ennek alakulásáról sem.

Szálláshelyei

Leggyakrabban épületekben, sziklahasadékokban telepszenek meg, de fák repedéseiben is rájuk bukkanhatunk. Télen barlangokba, bányavágatokba húzódnak.

Vadászterületei

Inkább a nyílt területeken vadászik, sokszor a lombkoronaszint magasságában. Röpte gyors és fordulékony.

Vonulás

Életmódjáról keveset tudunk, de a helyhez kötött fajok közé sorolható. Eddigi leghosszabb bizonyított vándorlása 115 kilométer volt.

Elterjedési terület

Nevéből adódóan az északi régió faja, Európában a sarkkörön túl is előfordul. Elterjedési területe délen az Alpok és Bulgária északi részének vonaláig, keleten egészen Japánig húzódik. IUCN elterjedési térkép ide kattintva érhető el.

Védettsége

Védett faj, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.