Leírás

Európa egyik legnagyobb termetű denevérfaja. Arcorra széles. Füle rövid, az alapja széles; a fülfedő vese alakú. Főként a nyár végi időszakban pofamirigyei feltűnően megduzzadnak, emellett átható szagot is árasztanak. A bunda rövid, testhez simuló, színe a háton vörhenyes, a hasi oldalon árnyalatnyit világosabb. A szárnyvitorla és a többi bőrfelület is füstös fekete. A szárny keskeny, fecskeszárnyra emlékeztet. A sarkantyúkaréj jól fejlett.

Helyzete Európában és Magyarországon

Az egyik leggyakoribb európai denevérfaj, mindenütt előfordul. Bár állománya valószínűleg csökkent, még így is stabilnak mondható. Magyarországon gyakori faj, nem veszélyeztetett.

Szálláshelyei

Hegy-, domb- és sík vidéken egyaránt előfordul. Kedveli az idősebb erdőket, de nem feltétlenül kötődik hozzájuk. Szálláshelyeit, szülőkolóniáit odúkban alakítja ki, de az 1990-es évektől egyre nagyobb számban telepszik meg panelházak hézagaiban. A mesterséges odúkat is leggyakrabban ez a koraidenevérfaj foglalja el. A faodúkban a kolóniák általában 20-40 példány közöttiek, de akár száz egyed is összeverődhet; a panelházakban a 400-500 példányos telepek sem ritkák. Az erdőlakók télen is odúkba húzódnak, míg a panellakók az épületekben töltik a hideg évszakot.

Vadászterületei

Ligetes, nyílt területek, folyók, tavak, nádasok felett, erdőszegélyek mentén vagy erdei nyiladékokban szerzi zsákmányát. Röpte gyors, fordulékony. Néha 50-100 méter magasan, de általában a lombkoronaszintben vadászik. Levéltetvektől a cserebogárig mindent elfogyaszt.

Vonulás

Téli és nyári szálláshelyei sokszor nagy távolságra vannak egymástól, a megtett út akár 1000 kilométernél is hosszabb lehet. A jelölés helyétől legmesszebb 1600 kilométerre észlelték. Egyes állományai valószínűleg helyben maradnak.

Elterjedési terület

Elterjedési területe az Ibériai-félszigettől Japánig, valamint Észak-Afrikától Skandinávia középső részéig húzódik. IUCN elterjedési térkép ide kattintva érhető el.

Védettsége

Védett faj, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.