Leírás

Közepes termetű faj, a hasonló küllemű rőt koraidenevérnél valamivel kisebb. Arcorra széles, erős. Füle rövid, széles, lekerekített; a fülfedő vese alakú. A bunda a rőt koraidenevérénél hosszabb és tömöttebb, színe a háton barna, a hasi oldalon árnyalatnyit világosabb. A szárny keskeny, a tövénél szőrös. A sarkantyúkaréj jól fejlett.

Helyzete Európában és Magyarországon

Európában veszélyeztetett, állománya az idős erdők eltűnésével csökkent. Bár Magyarországon sok helyütt előkerült, a ritka fajok közé sorolhatjuk. Állománya sérülékeny, mivel a szálláshelyeit biztosító öreg erdők nagyon megfogyatkoztak.

Szálláshelyei

Bár domb- és hegyvidéken, valamint sík területeken egyaránt előfordul, hegységeinkben gyakoribb. Mivel az idős keményfás erdőket részesíti előnyben, sík vidéki, ártéri állományait leginkább a tölgy-kőris-szil ligeterdők eltűnése veszélyezteti. Szálláshelyeit, szülőkolóniáit faodúkban alakítja ki, a téli időszakot is mindig ezekben tölti. Mesterséges odúkkal már több helyütt sikerült megtelepíteni. A kolóniák nagysága néhány tíz példányig terjedhet. Nyugat-Európában gyakrabban találjuk épületekben, ahol nagyobb, akár 300-400 példányos kolóniákat alkot.

Vadászterületei

Ligetes, nyílt területek, tavak felett, erdőszegélyek mentén, erdei nyiladékokban vadászik. Röpte gyors, fordulékony. Leggyakrabban lepkéket, tegzeseket, szúnyogokat, ritkábban bogarakat fogyaszt.

Vonulás

Vélhetően nagy távolságok megtételére képes. Legmesszebb a jelölés helyétől 810 kilométerre került meg.

Elterjedési terület

Elterjedési területe Spanyolországtól a Himalájáig, délen Észak-Afrikáig, északon Lengyelországig húzódik. IUCN elterjedési térkép ide kattintva érhető el.

Védettsége

Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.