Az álvámpírok családját tévesen óvilági vámpíroknak is szokták nevezni. Ez az elnevezés régről származik, amikor még azt gondolták, hogy minden denevérfaj vérrel táplálkozik. A vámpír elnevezésre esetleg a nagy álvámpír (Megaderma lyra) szolgálhatott rá, mivel ez a kisebb gerincesekkel táplálkozó faj az elkapott zsákmányból először kiszívja a vért, a húsát csak ezután fogyasztja el. Fontos azonban, hogy nincs olyan denevérfaj a családban, amely kizárólag a vér miatt zsákmányolna.
Az álvámpírok általában nagy méretűek és látványosak. A legnagyobb méretű kisdenevér fajok tartoznak ebbe a családba. Sokszor a színes bunda is hozzájárul feltűnő megjelenésükhöz. Az Ázsiában élő nagy álvámpírnak (Megaderma lyra) például kékesszürke bundája van. Az afrikai sárga szárnyú denevért (Lavia frons) vörösessárga füle, és hasonló színű szárnya teszi látványossá. A fakó álvámpír (Macroderma gigas) a szellemdenevér nevet világos bundaszíne miatt kapta. Ez az Ausztráliában élő faj 105 mm-es alkarhosszal, 0,6-0,8 m szárnyfesztávval a legnagyobb méretű kisdenevér fajok közé tartozik. Súlya elérheti akár a 150 grammot is.
A családra jellemző hosszú, felfelé álló orrfüggelék egyszerű felépítésű. Jellegzetesen nagy füleik az alapnál összenőttek, fülfedőjük osztott.
Szálláshelynek egyes fajok barlangokat, sziklahasadékokat használnak, míg mások lombkoronába, vagy faodvakba költöznek. Általában magányosan vagy kis csoportokban pihennek.
Legtöbbjük ragadozó, főleg kisméretű gerincesekre vadásznak. Halak, békák, hüllők, madarak rágcsálók és más denevérfajok mellett a nagyobb gerincteleneket is elfogyasztják. Van köztük elsősorban rovarokkal táplálkozó faj is, mint az afrikai sárga szárnyú denevér (Lavia frons), vagy a szöcskéket kedvelő Megaderma spasma.
Az álvámpírok nem kifejezetten gyors repülők, de ügyesen manővereznek Egyaránt vadásznak levegőben és a föld felszínéről. Vadászatkor több érzékszervükre is támaszkodnak Csukott szájjal repülnek, a magas frekvenciájú hangokat orrukon keresztül bocsátják ki. A kibocsátott hangok rövid impulzusai alacsony intenzitásúak, és a frekvenciák széles skálája található bennük. Az ilyen ultrahangok zajos környezetben sokszor nem teszik lehetővé a zsákmány beazonosítását, ezért szükséges, hogy figyeljenek más zajokra is, és hogy használják a látásukat. Hatalmas füleik érzékenyek nem csak a tájékozódásra használt ultrahangokra, hanem a zsákmány által kiadott neszekre, hangokra is. Jól fejlett szemeikkel könnyen beazonosítják a kiszemelt zsákmányt.
A zsákmányt általában egy kedvenc helyükre viszik elfogyasztani, a fakó álvámpír (Macroderma gigas) akár a saját súlya több 60% -át kitevő zsákmányt is elbír.
Az afrikai sárga szárnyú denevér (Lavia frons) egyedei gyakran vadásznak nappal is. Állandó párok alakulnak ki, amelyek 0,6-0,9 ha nagyságú territóriumot tartanak.