Az egérfarkú denevérek nevüket hosszú, csupasz, egérszerű farkukról kapták, amely jóval túlnyúlik a keskeny farokvitorlájukon. A kisdenevérek közül ez az egyetlen olyan család, ahol a farok majdnem olyan hosszú, mint a fej és test együttesen.
A szürkés vagy sötét barna bundájuk helyenként hiányos, a szőrzet hiányzik a pofáról, a fartőről, a hastájék hátsó részéről. Valószínűleg a sivatagi életkörülményekhez való alkalmazkodás egyik eleme, az orrlyukakat befedő kerek, vékony hártya, amelynek feladat a por bejutásának megakadályozása lehet. Hasonlóan a száraz körülményekhez való adaptáció során jelenhetett meg az, hogy a vese képes koncentrált urinkiválasztásra, amely a vízveszteség csökkenését segíti elő egy száraz élőhelyen. Füleik nagyok és a fejtetőn egy bőrhártya köti őket össze, a fülfedő jól látható.
Az óvilági trópusok száraz fátlan régióiban élnek, így barlangok és sziklarepedések mellett számos emberi építményt (házakat, piramisokat) használnak szálláshelyként. A Rhinopomatidae microphyllum az egyiptomi piramisokban legalább 3000 éve élvezi a fáraók vendégszeretetét, egyes üregekben sokszor több ezres kolóniákat alkot.
Mindhárom egérfarkú denevérfaj rovarevő, a tájékozódásukhoz használt ultrahangot szájukon keresztül bocsátják ki. A Rhinopomatidae muscatellum könnyen felismerhető jellegzetes röptéről, amely hasonlóan sok énekesmadárhoz hullámvonalszerű.
Az egérfarkú denevérek a kedvezőtlenebb téli időszakban hosszú ideig alvó (torpor) állapotban tartózkodhatnak, amely azonban nem igazi hibernáció, mivel testhőmérséklet és az életfunkciók csak kis mértékben csökkenek le. Ilyenkor zsákmányállat hiányában nem vadásznak, hanem a hasüregben felhalmozott nagy mennyiségű zsírtartalékaikat élik fel. Ez a zsírmennyiség elérheti akár az állat normál súlyát is, így tulajdonképpen a tél elejére a súlya megduplázódik.
Szaporodási ciklusuk különbözőképpen alakul az egyes régiókban. Általában egy utódot hoznak a világra. A Rhinopomatidae microphyllum szaporodási ciklusát Indiában vizsgálták, ahol a párzás márciusban történik, majd július-augusztusban születik meg az utód. A fiatalok 6-8 hét múlva önállóak lesznek, de a szaporodásban először két évesen vesznek csak részt.
Az egérfarkú denevérek családjába besorolható fosszilis maradványt eddig még nem találtak.