A hasított orrú denevérek az orrnyergen végighúzódó jellegzetes, feltűnő hosszanti barázdáról kapták a nevüket. Ezen barázda elülső végén az orrlyukak találhatóak, melyeket egy oldalsó, zsebes orrhártya határol. Az orrhártya végig szegélyezi és elrejti a barázdát, amely kiterjed a homlokon található mély gödörbe is. Az ebbe a családba tartozó fajok a magas frekvenciájú hangokat az orrukon keresztül bocsátják ki, így feltételezhetően, ennek a speciális orrszerkezetnek az ultrahangos tájékozódásban, és a hangterelésben van szerepe.

A hasított orrú denevérek a denevérekhez képest színesnek mondhatók. Szőrzetük hosszú és meglehetősen laza, barnától vagy sárgásbarnától a szürkésig mindenféle színezetűek előfordulnak közöttük. Egyik fajnak (Nycteris macrotis) egy narancsszínű változatát találták meg Zairében. Került már kézre albino példány is egy másik faj (Nycteris nana) egyedei közül. Szárnyuk rövid és széles. Hosszú farkuk végig a farokvitorlában található, a farok csúcsán az utolsó farokcsigolya porcos T alakú, amely a membrán szabad végén támasztékként szolgál. Ez a bélyeg egyedülálló az emlősök között. Füleik feltűnően nagyok, hosszabbak a fejnél, és lekerekítettek, a fülfedők azonban kicsik. A fülek tövét egy alacsony membrán köti össze.

A hasított orrú denevérek családjából a legtöbb faj a száraz, erdős-szavannás területeken találja meg élőhelyét, néhányan (Nycteris grandis, Nycteris janica) azonban bemerészkednek a sűrű erdős területekre is. Barlangokban, sziklarepedésekben, faodvakban, sűrű lombos fák koronájában és ember alkotta épületekben is megtalálhatóak. Néhány eset ismert, amikor tarajos sül földbe vájt üregeit használták szálláshelyként. Többnyire kis csoportokban vagy magányosan pihennek. Mint mindig, most is akadnak kivételek. Ugyan nem általános, de néhány fajnál találtak már 500-600 példányos kolóniákat is (Nycteris thebaica, Nycteris gambiensis). Sőt, Dél-Afrikában több ezer példányra becsültek egy barlangban talált Nycteris thebaica kolóniát 1974-ben. Sajnos 1990-ben már csak körülbelül ezer példány került elő belőlük ugyanazon a helyen.

A hasított orrú denevérek elsősorban rovarevők, levegőben és a földről is zsákmányolnak különböző gerincteleneket. Sokféle ízeltlábút elfogyasztanak: éjjeli lepkéket, pillangókat, egyéb rovarokat, pókokat, és egy faj a Nycteris thebaica a skorpiót is megeszi. Különleges, hogy a Nycteris grandis zsákmányállatai között szerepelnek kisméretű gerincesek is, mint békák, madarak, és denevérek. A nagydenevérekhez hasonlóan, a zsákmányt elcipelik kedvenc helyükre, ahol aztán nyugodtan elfogyaszthatják.

A családba tartozó több fajnál is előfordul, hogy nincs meghatározott szaporodási időszak, hanem az év bármelyik részében megszülethetnek az utódok. Előfordul, hogy egyes populációknál 2-3 szaporodási időszak is van egy évben, például a Nycteris macrotis esetében. Ellenpéldaként a Nycteris thebaica szolgál, ahol nőstények egy területen, egy évben egyszer, szinkronban hozzák világra az utódokat. A hasított orrú denevérek családjára vonatkozó fosszilis leletet eddig még nem találtak.

Néhány veszélyeztetett faj található közöttük, melyek elsősorban az élőhelyük csökkenése, beszűkülése miatt váltak veszélyeztetetté. A csak Mozambik egy kis részén előforduló Nycteris vinsoni a World Conservation Union vörös listáján kritikusan veszélyeztetett fajként szerepel. Veszélyeztetettként két faj (Nycteris javanica, N. major) és közel veszélyeztetettként további három faj (N. intermedia, N. aurita, N.woodi) szerepel a listán.