Ezt a családot néhány szerző a patkósdenevérek (Rhinolophidae) alcsaládjaként említi. Az valóban nem kétséges, hogy ténylegesen közeli rokonok, vannak azonban mégis olyan különbségek, mint az orrfüggelék alakja, a láb felépítése, az alsó kis előzápfog hiánya, a váll és a csípő felépítése, amelyek miatt külön családba kerültek.
A levélorrú denevéreknek bonyolult orrfüggelékük van, de ez általában mégsem olyan összetett, mint a patkósdenevéreké. Orrfüggelékük részei az elülső patkó alakú rész, és az egyenes, felálló függelék, amely a patkósdenevérek lándzsájának felel meg. A patkósoknál látható középső nyúlvány itt hiányzik. Sok fajnál található viaszos váladékot elválasztó tömlő az orrfüggelék mögött, jellemzően a hímeknél.
A levélorrú denevéreknél a nemek között sokszor van különbség a testméretben, az orrfüggelék méretében, vagy a bundaszínben. Fülfedőjük nincs, füleik általában nagyok, jól láthatóak. Lábujjaik a patkósdenevérektől eltérően csak két-két csontból állnak. A farok néhány fajnál hiányzik, ha van, akkor farokvitorlával körbezárt.
Táplálékuk legnagyobb részét repülő rovarok adják. Feltehetőleg zárt szájjal repülnek, a tájékozódáshoz szükséges hangokat az orrlyukakon bocsátják ki. Általában alacsonyan repülnek, és valószínűleg táplálkozási territóriumot tartanak. Előfordulnak egyes fajok étrendjében lombkoronából összeszedett rovarok is. Például a Hipposideros armiger zsákmányol kabócákat is, amelyeket feltehetőleg hangjuk alapján talál meg a levelek között. Az Afrikában élő Hipposideros commersoni pedig füge belsejében élő bogárlárvákat fogyaszt.
A levélorrú denevérek elsősorban barlanglakók, de szálláshelyként használnak emberásta üregeket, épületeket és faodvakat is. A kolóniák mérete sokféle lehet, vannak köztük több százas csapatokban élők, és magányosak is. Meglepő módon az egyik afrikai faj a Hipposideros fulvus lakóhelyként használja tarajos sül üregét. Az Asellia tridents a sivatagi életkörülményekhez legjobban alkalmazkodott denevérfaj, Egyiptom számtalan oázisában előfordul. Taxonómiai érdekesség a Paracoelops megalotis. Ezt a fajt egyetlen példány alapján írták le, amelyet 1945-ben találtak Vietnamban, és most a Párizsi természettudományi múzeumban található.