A dongódenevért (Craseonycteris thonglongyai) először Kitti Thonglongya thaiföldi zoológus írta le 1973-ban Ny- Thaiföldről, a Kwai-folyó völgyéből. A sok egyedi bélyeg és tulajdonság miatt nem tudták besorolni egyik már létező denevércsaládba sem. Habár úgy tűnik közeli rokona mind az egérfarkú denevérek mind a simaorrú-szabadfarkú denevérek családjának, külön családot hoztak létre számára. A dongódenevér leginkább az egérfarkú denevérekre hasonlít, de van néhány fontos megkülönböztető bélyeg, mint a kerek nem hasíték alakú orrlyukak, a fülfedő alakja, a farok hiánya, a viszonylag nagy metszőfog és, hogy a füleik nem kapcsolódnak össze bőrhártyával a fejtetőn.
Nevét disznószerű orráról kapta, amelyet az orr és az ajak körüli, illetve a széles orrlyukakat elválasztó keskeny duzzanat alkotta orrpárna alakít ki. A dongódenevér a legkisebb ismert denevérfaj, és valószínűleg a legkisebb ismert emlősfaj is egyben. Akkora, mint egy nagyobb poszméh.
Két egymástól jól megkülönböztethető színváltozata ismert, egy vörösesbarna bundájú és egy szürke színezetű. Szárnyvitorlájuk sötét színű, szárnyuk testükhöz képest hosszú és széles. A szárnyukon a szélfogó is széles, ezzel is növelve a szárny felületét. Nincs csontos farkuk, és a sarkantyú is hiányzik, de a farokvitorlájuk terjedelmes, jól fejlett. A lábaik hosszúak, viszont hüvelykujjuk rövid, végükön jól fejlett karmokkal. Füleik meglehetősen nagyok, lehajtva az orron is túlérnek. Fülfedőjük kicsi, hossza kevesebb, mint a fele a fül hosszának, az alapja keskeny majd középen kiszélesedik és a teteje újra elkeskenyedik. Szemeik kicsik és belesüllyednek a bundába. A hímeknél a szájüregben a toroknál duzzadt mirigyek találhatók, péniszük viszonylag nagy.
A Quai folyó völgye eredetileg erdős vidék volt, de ma már sajnos a nagy méretű, intenzív erdőirtásnak köszönhetően csak nyomokban található meg az egykori hatalmas erdőség. Így a sertésorrú denevér élőhelye meglehetősen beszűkült. Szálláshelyként a völgyben található mészkőbarlangokat használja, a belső termek falán magasan, egymástól jól elkülönülve pihennek. A vadászatot korán kezdik, már sötétedéskor kirepülnek a búvóhelyükről.
Apró rovarokkal táplálkoznak, amelyeket széles szárnyuk segítségével kapnak el. A nagy felületű szárnyuknak köszönhetően akár lebegni és képesek, általában a fák csúcsai körül vadásznak
A dongódenevér kiemelten veszélyeztetett faj, az egész állomány valószínűleg körülbelül 200 egyedből áll. A folytatódó erdő pusztulás erősen veszélyezteti a faj fennmaradását.