A szelindekdenevérek népes családját három alcsaládra osztjuk (Mollosinae, Tadaridinae, Cheiromilinae). Régebbi elnevezésüket, a buldogdenevéreket, pofájuk alakjáról, lapos széles fejükről kapták. Sok fajnál a széles felsőajak, amely ráadásul barázdált és vízszintesen ráncokkal, redőkkel tarkított, méginkább „buldogszerűvé” teszi a megjelenésüket. Másik, szintén beszédes nevük a „szabadfarkú denevérek” elnevezés mutatja, hogy csontos farkuk szabadon áll, azaz mindig túlnyúlik a keskeny a farokvitorlán.
Az általában barna, szürke vagy fekete bunda bársonyos, tömött, rövid szőrű. Kivételt a két Cheiromeles faj képez, amelyek érdekes módon szinte teljesen csupaszok, azaz csak a fejükön és a farokvitorlájuk alsó részén található némi rövid szőrzet. A szelindekdenevérek koponyája általában vastag, lapos és széles, néhány hasadéklakó fajnál ez koponyaforma különösen érvényesül. A szintén széles orron az orrlyukak általában egy párnaszerű képződménybe nyílnak, amelyhez gyakran kisméretű szarvszerű képződmény kapcsolódik. Füleik vastagok, merevek, bőrszerűek, gyakran előre hajlanak, és összekapcsolódnak a fejtetőn. Fülfedő mindig megtalálható náluk. Szemeik viszonylag kicsik. Hosszú keskeny szárnyuk mutatja, hogy a gyorsan repülő légi rovarok vadászatához alkalmazkodtak. A szárnyvitorlájuk szívós, kemény, bőrszerű. A lábak rövidek és erősek, a széles lábfejükön pedig hajlott kiskanál alakú sörte található, amellyel ápolják és tisztítják bundájukat.
A nagy fajszámnak köszönhetően a családba tartozó denevérek életmódja elég változatos. Sokféle szálláshelyet használnak, barlangok, csatornák, épületek, faodvak, egyéb mesterséges, vagy természetes üregek is szolgálhatnak nappali pihenőhelyként. Egyikük, a Nyctinomops laticaudatus, az ősi Maya romok lakója. Általában elmondható, hogy szeretik a meleg helyeket, akár a 47C –ot is elviselik. Néhány fajuk több ezres kolóniákat alkot, de vannak magányosan vagy kisebb csoportokban pihenő fajok is. A koloniális fajok általában évről évre visszatérnek szokásos helyeikre. A brazil szelindekdenevér (Tadarida brasiliensis) különösen nagyméretű kolóniákat alkot. Számos híres kolóniája ismert, melyek egyike az Új-Mexikó Carlsbad Caverns Nemzeti Park területén található. Ebben a barlangban 1936-ban még 8,7 millió példányt számoltak, 1973-ra a létszámuk sajnos 200 000 példányra csökkent. A ma legismertebb kolónia a Texas Bracke Cave nevű barlang közel 20 millió példányos kolóniája.
A családra jellemző, hogy egész évben aktívak. A legészakibb fajoknál előfordulhat, hogy inaktívakká válnak egy rövid időre, de ez nem tekinthető igazi hibernációnak. A hideg évszakban ezek az északi fajok is inkább a délebbre vándorlást választják.
Mivel gyorsan repülő rovarokra vadásznak, röptük más rovarevő denevérekhez képest viszonylag egyenes és gyors. Vadászat közben, egy este akár több mint 50 kilométert is megtesznek. A tájékozódáshoz használt ultrahangot szájukon keresztül bocsátják ki, így szájukat repülés közben is nyitva tartják.