A tapadókorongos denevérek legszembetűnőbb ismertetőjegye, a már a nevükben is szereplő, lábfejüknél és a hüvelykujjukon található apró, kerek tapadókorongok. A tapadókorong kör alakú „tapadó” részből és egy rövid nyélből áll. A denevér ennek segítségével szinte rászívja magát a felszínre, így sima terepen is képesek megkapaszkodni. A korongok szívóereje akkora, hogy elbírják az állat teljes súlyát. Ez a típusú különleges kapaszkodó szerv még egy denevércsaládnál megtalálható, igaz kicsit eltérő formában, az óvilágban élő madagaszkári tapadókorongos denevéreknél. Náluk a szívókorong mérete nagyobb, a hüvelykujjuk viszont csökevényes, és ami a fő különbség, hogy a tapadókorong nyél nélkül kapcsolódik.
A családhoz tartozó fajok kis méretűek, kecses, törékeny testalkatúak. A három faj eltérő színezetű, a legszínesebb a Thyroptera tricolor már a nevében is hordozza ezt a jellegzetességet. A rajta látható három szín a vörösbarna, és a barna a bundát, a fekete a füleket színesíti. A családra jellemző, hogy a megnyúlt, vékony hosszú orrukon kör alakú orrlyukak távol állnak egymástól. Az orrlyukakhoz kicsi szemölcsszerű nyúlvány kapcsolódik. A tölcsérfülű denevérekhez hasonló karcsú, tölcsér alakú fülük van. A külön álló fülekhez tartozik fülfedő. A jól fejlett hüvelykujj mellett a 2.ujjuk csökevényes továbbá a 3.és 4. ujjuk összenőtt. Farkuk vége túlnyúlik a farokvitorlán mindhárom fajnál. Más denevérektől eltérően ennek a családnak a tagjai általában fejjel felfelé lógnak.
A tapadókorongos denevérek jellemzően az örökzöld trópusi erdők nedves részeit kedvelik. Szálláshelyként általában összecsavart leveleket, például banán, vagy heliconia fejlődő leveleit, választanak. A sima levélfelszínen a megkapaszkodásban a tapadókorongok vannak segítségükre. Egy levélben egy-két állat lakik együtt. Mivel a szálláshelyként szolgáló levelek nőnek és így folyamatosan kicsavarodnak, a denevérek kénytelenek minden nap újabb, fiatal levelekbe költözni. Étrendjükben csak rovarok szerepelnek.
Az újvilági trópusokon belül két fajuk (Thyroptera tricolor és Thyroptera discifera) széles elterjedésű, viszont a harmadik faj (Thyroptera lavali) csak egy kis területen fordul elő. A Thyroptera lavali megmaradt élőhelyei is erősen zavartak, ezért az IUCN vörös könyve szerint az aktuálisan veszélyeztetett faj kategóriába tartozik.