A tölcsérfülű denevérek karcsú testű állatok, hosszú karcsú szárnyakkal, lábakkal és farokkal.
Füleik nagyok, külön állnak és amint a nevük is mutatja: tölcsér alakúak. A fülek külső fülfelszínén mirigyes papillák találhatók, hasonlóan a lepkedenevérekhez (Kerivoula spp.). Fülfedőjük rövid, többé-kevésbé háromszög alakú.
A lágy és hosszú szőrű bunda lehet szürke, barnássárga, sárgás vöröses vagy mély gesztenyeszín. Érdekes módon az egyik fajnak (Natalis ineus mexicanus) kétféle, egymástól jól elkülöníthető színváltozata létezik. Egyes példányok világossárga és rózsaszín színezetűek, mások pedig jóval sötétebb vörösesbarnák.
A fejtető általában meglehetősen magas. A felső metszőfogak egymástól és a szemfogaktól is külön állnak. Az alsó ajak széles, gyakran barázdált. Szemeik kicsik és nem feltűnőek.
Az orruk megnyúlt az orrlyukak oválisak, közel vannak egymáshoz és az ajakhoz is közel nyílnak A felnőtt hímeknél az orr környékén található az úgynevezett natalid szerv, melynek funkciója még pontosan nem tisztázott. Feltehetőleg mirigysejteket, vagy érzékelő sejteket tartalmaz. Amennyire tudjuk ez a szerv kizárólag ennél a családnál található meg.
A rövid hüvelykujj egy membránnal hozzákapcsolódik a szárnyhoz. A lábaik normál méretűek hosszú, kicsit görbe karmokkal. A karcsú farok teljesen bezáródik a széles farokvitorlába, nem nyúlik túl rajta.
A tölcsérfülű denevérek szálláshelynek sokszor a barlangok, bányák legsötétebb részeit választják. Nagy kolóniákban pihennek, gyakran láthatjuk őket más fajokkal együtt. A tölcsérfülű denevérek lepkeszerű röptükkel, gyors szárnycsapkodásokkal apró rovarokra vadásznak.
A faodúban lakó Natalis stramineus jellemzően síkvidéki erdőkben él. Ennél a fajnál találtak 2,1 gramm nehéz pár napos kölyköt, ami azt jelenti, hogy a kölyök a felnőtt súlyának több mint 50 %-át teszi ki.
Sajnos a család két tagja is veszélyeztetett. A Natalis tumidifrons aktuálisan, a Natalis lepidus potenciálisan veszélyeztetett faj.