A mérsékelt égöv alatt élő denevérek szaporodási ciklusa az évszakokhoz igazodik, ami egyben azt is jelenti, hogy egész életmódjuk ennek megfelelően alakul. A denevérek párzási időszaka nyár végén, inkább már ősszel kezdődik. Egyes fajok a bejáratott nászhelyek – vízi denevéreknél nászbarlangok, rőt koraidenevéreknél párzóodúk stb. – felkeresése céljából meglehetősen nagy távolságokra vándorolnak el. Az őszi párzáskor a petesejt a hosszúszárnyú denevért kivéve nem termékenyül meg, csak tavasszal, amikor az állatok a tél végével újra aktívvá válnak.
A hideg évszakot a denevérek legtöbbször barlangokban töltik, de néhány faj egyedei akár egy odvas fa üregében is kihúzzák a telet. Ezt az időszakot mindenesetre viszonylag állandó hőmérsékletű és páratartalmú helyen vészelik át: életműködésük, szívverésük lelassul, testhőmérsékletük 8-10 °C fokra csökken, és az ősszel felhalmozott zsírtartalékot élik fel. Nem feltétlenül alusszák végig az egész telet, akár többször is felébredhetnek a hibernált állapotból. Ilyenkor esetleg isznak, vagy alkalmasabb szálláshelyre költöznek át. Tavasszal aztán – a jó idő beköszöntével és a táplálékul szolgáló rovarok megjelenésével – a denevérek kimerészkednek a barlangokból, és nyári szálláshelyeikre vándorolnak. A nőstények ez idő tájt lesznek valójában vemhesek, ekkor indul meg a magzat fejlődése. A vemhesség ideje fajonként eltérő: a közönséges denevéré például 70–90 nap, míg a törpedenevéré mindössze 44 nap. Születésük után az utódokat a nőstények pár napig magukon hordják, ezt követően esténként már a „denevéróvodában" hagyják őket, és szoptatni csak néhányszor repülnek vissza. A fiatalok a nyár közepére általában röpképesek lesznek, és megpróbálkoznak a vadászattal. Ősszel a denevérek újra a párzóhelyen gyülekeznek, és kezdődik minden elölről…