A denevérek köztudottan társas állatok, az alkalmas szálláshelyeken sokszor hatalmas csapatokban tanyáznak. A legnagyobb kolóniákat jellemzően barlanglakó fajok alkotják: jelenlegi ismereteink szerint a legtöbb példányt számláló telep – itt mintegy 20 millió brazil szelindekdenevér (Tadarida brasiliensis) él együtt – egy mexikói barlangban található. Nálunk ma már az ennél jóval kisebb, néhány ezer példányos kolóniák is ritkaságszámba mennek, holott az 1900-as évek elején a hosszúszárnyú denevéreknek (Miniopterus schreibersii) még több tízezres telepei voltak a mai Magyarország területén.
Nem minden faj kedveli azonban a nagy társaságot: a fán, faodúban lakó denevérfajok között sokan magányosan vagy kis csoportokban élnek. A nyugati piszedenevérek (Barbastella barbastellus) és a barna hosszúfülű-denevérek (Plecotus auritus) általában 10-50 példányos kolóniákban vagy éppen magányosan fordulnak elő; pincék, barlangok falán sokfelé találkozhatunk egyesével függő kis patkósdenevérekkel (Rhinolophus hipposideros). Bár a denevérek között vannak „magányos farkasok”, jellemzően mégiscsak csoportosan élő állatok. A nemek összetétele a kolónián belül fajtól és évszaktól függően változik, ám a legváltozatosabb szociális kapcsolatok azon fajok egyedei között figyelhetőek meg, amelyeknél mindkét nem és a kölykök is egész éven át együtt élnek.