A denevérek halfogyasztása tulajdonképpen a húsevés speciális formája. A halevő fajok valószínűleg azokból a rovarevő denevérekből fejlődtek ki, amelyek a vízfelszínen úszó elpusztult rovarokkal táplálkoztak. A halevő denevérek étlapján sem csak halak szerepelnek, rovarokat is fogyasztanak.
A nagy halászdenevér (Noctilio leporinus) és a halevő denevér (Myotis vivesi) – mindkét faj az amerikai trópusi és szubtrópusi területek lakója – étrendjében meghatározó mennyiségű a halzsákmány. Mivel nem közeli rokonok, táplálkozási viselkedésük jó példa a konvergens evolúcióra. Mindkét fajnak a halászó életformához alkalmazkodott hosszú lába van, hatalmas lábfejjel és nagy, hajlott karmokkal. A nagy halászdenevér erős, hosszú sarkantyúja segít felhajtani a farokmembránt a vízbe érkezés előtt. Vadászatkor tájékozódó ultrahanggal figyelik a vízfelszín fodrozódását, így bukkannak a felszín közelében úszkáló kis halakra. Miután beazonosították a zsákmányt, a vízbe csapnak, és megragadják hatalmas karmaikkal. Nagy halsűrűségű helyeken előfordul, hogy a vizet hátsó lábukkal végigszántva emelik ki a véletlenszerűen megakadt halakat. A zsákmányt vagy repülés közben eszik meg, vagy nyugodt helyre viszik, és leszállva fogyasztják el.
Alkalomszerűen más denevérfajok is halásznak, például az egyébként rovarevőnek számító kis halászdenevér (Noctilio albiventris) vagy a húsevő Megaderma lyra és Nycteris grandis.