A denevérkutatásban alkalmazott módszerek sokfélék
lehetnek, mindig a vizsgálat jellegének függvényében alakulnak. A faunisztikai
felmérések során az adatok egy része a szálláshelyeken található példányok
meghatározásából, a telelő denevérek számlálásából származik. A kutatók
a lehető legtöbb potenciális denevérszállást (barlangot, pincét, templompadlást)
ellenőrzik, hogy a denevérek számának változása adatolhatóvá váljon
az egyes helyek tekintetében. |
A nyári és őszi időszakban általánosan használatos
módszer a hálóval történő megfogás. A kézben tartott állatok biztosan
meghatározhatóak; esetenként gyűrűvel látjuk el őket, amelynek száma
alapján a későbbiekben bármikor azonosíthatóak (akár újbóli megfogás,
akár távcsöves megfigyelés alkalmával). A gyűrűzés segíti a denevérek
vándorlásának követését, és élettartamukra vonatkozó adatokkal is szolgál.
Az egyéb fogási módszerek közül a húrcsapda érdemel még említést: a
keretre függőlegesen kifeszített vékony damilszálakat a denevérek nem veszik
észre, így beléjük ütközve az alul elhelyezett vászonzsákba esnek.
Mindkét fogási módszer kíméletes, a megfogott állatok nem
sérülnek.
|
A kilencvenes évek új technikája a denevérek hangok
alapján való határozása. A kisdenevérek magas frekvenciájú jelei az
emberi fül számára nem észlelhetőek, így speciális szerkezetre van
szükség a hangok hallhatóvá tételéhez. A legújabb denevérdetektorok
olyan jó minőségben rögzítik a denevérek hangját, hogy a felvételt
számítógéppel elemezhetjük – így a fajmeghatározás fáradságos munkája
már a négy fal között végezhető el –, bár a tapasztalt kutatók ezekkel
a műszerekkel a terepen is azonosítani tudják az egyes fajokat.
A denevérek vándorlása a gyűrűzésnél hatékonyabban követhető a rádiótelemetriás módszerrel. Az állatra felszerelt kisméretű adó meghatározott gyakorisággal bocsát ki jeleket, amelyek alapján a denevér helyzete beazonosítható. A módszert technikai okok miatt ma elsősorban kisebb területen belüli mozgások felderítésére alkalmazzák. A denevérek rokonsági viszonyainak megállapításához szolgáltatnak adatokat a genetikai vizsgálatok, amelyeket általában a megfogott állatok szárnyvitorlájából speciális eszközzell kivágott kis bőrdarab alapján végeznek el. A mintavétel fájdalommentes, a mintázás során keletkezett apró sérülés nagyon hamar begyógyul. |
Az új módszerek segítségével a kutatók sok érdekességet
fedeztek fel: a 2000-es évek elején a hangja alapján írtak le Európában egy
új denevérfajt, a szoprán törpedenevért (Pipistrellus pygmaeus), míg
a nimfadenevért (Myotis alcathoe) genetikai módszerrel azonosították.
|