Amit a denevérekről régtől fogva gondolunk,

az bizony attól függően, hogy a világ mely táján járunk, igencsak eltérően alakul: különleges életmódjuk miatt nagyon sok – mondhatni: ahány nép, annyiféle – hiedelem, babona, elképzelés kapcsolódik hozzájuk.

Ma a nyugati világban a denevér szó hallatán sok embernek a szuperhős Batman vagy a rettegett Drakula gróf jut eszébe. A denevérek talán titokzatos éjszakai életük, gyors fordulatokkal tarkított röptük miatt alakulhattak képzeletünkben vámpírokká vagy gonoszul a lányok hajába kapaszkodó lényekké. Míg a hajba akaszkodásról egy régi francia hiedelem azt tartja, hogy ezzel a denevérek a csupasz szárnyukra ragasztandó hajszálak ellopása végett „kísérleteznek”, addig Bernáth Béla néprajzkutató szerint a denevér mint fallikus jelkép riasztja a lányokat. Ám a közhiedelemmel ellentétben ezek az állatok elég jól tájékozódnak ahhoz, hogy kikerüljék az ember fejét, így a legritkább esetben gabalyodnak bele bárkinek a hajába. Európa néhány részén, ahogy nálunk is, úgy tartották, hogy a denevér elhárítja a balszerencsét, ezért volt szokás a ház népe és a jószág démonoktól való megóvása érdekében a lakóépület és az istálló ajtaja fölé fejjel lefelé lógó denevért kiszegezni.
Az antik világban a denevéreket a sokmellű epheszoszi Artemisszel hozták kapcsolatba. Ezt a felfogást a reneszánsz újjáélesztette, és a denevéreket a szoptatós anyák szimbólumává tette. Az Ószövetség egészen más megvilágításba helyezi ezeket az állatokat: tisztátalannak tartja őket, mert a sötétséghez kötődnek, éjjel repülnek. A kereszténységben alvilági lények, ezért láthatjuk sokszor az ördögöt denevérszárnnyal ábrázolva.
Annak ellenére, hogy Európában többnyire negatív a denevérek megítélése, mégis számos család címerében tűnnek fel Franciaországban, Belgiumban és Írországban. Az egyik leghíresebb denevér a Bacardi üvegének címkéjén lakik. A legenda szerint az I. Jakab sátrába berepülő denevért először a katonák egyenruháján jelenítették meg, innen repült át az üvegre. Az aragóniai uralkodó egyébként részben a szerencsésen kiválasztott jelvénynek tulajdonította a mórok felett aratott győzelmet. A denevér napjainkban is sokszor katonai alakulatok jelképe, például a brit Royal Air Force néhány századának esetében.

A Föld Európán kívüli tájain egészen másképp gondolkodnak ezekről az éjjel vadászó állatokról. Kínában a denevérek a boldogságot és az örömet szimbolizálják, és halhatatlannak tartják őket. Öt különböző megnevezést, kifejezést is használnak velük kapcsolatban: „ölelő szárnyak”, „mennyei patkány”, „tündérpatkány”, „repülő patkány”, „éjjeli fecske”.
A kínai művészetben ezek a rájuk utaló jelképek – általában az örömet jelentő vörös színnel ábrázolva – sokszor megjelennek különböző ruhadarabokon, szöveteken. De gyakran lehet látni a kínai éttermek rizses táljai alján is öt stilizált denevért körbefogódzva: ők az öt áldást jelentik.
Közép- és Dél-Amerikában a denevéreket gyakran ábrázolják együtt más állatokkal, például jaguárral vagy kígyóval. Érdekes, hogy néhány esetben akár azonosítható is a denevérfaj – a hártyásorrúakra jellemző orrszerkezet gyakran felfedezhető a kerámiamotívumok között –, ami egyfajta fajismeretet feltételez.
Zotz maja istent vérszopó denevérre emlékeztető fejjel és emberi testtel képzelték el, és gyakran ábrázolták vértől csepegő – az alsó világot szimbolizáló – szívvel a kezében.
A kísértetarcú denevér jól megkülönböztethető pofája – az orrlyukak és jellegzetes fülei alapján könnyen felismerhető a kerámiákon – szintén megjelenik a dél-amerikai indiánok istenábrázolásaiban: a motívumot az Észak-Kolumbiában feltárt tairona kultúra emlékei között, valamint maja edényen is megtalálták. A kogi népcsoporthoz tartozó indiánok (a tairona nép leszármazottai) a vérszopó denevéreket az emberi termékenységgel hozták kapcsolatba. Felfogásuk szerint a serdülőkorú leányt „megharapja a denevér”, ennek következtében kezd menstruálni, azaz lép a felnőttkor küszöbére. Furcsa képet kapunk a kogik gondolkodásáról, ha mindezt azzal is összevetjük, hogy szerintük a denevér a nap hercegének és saját fiának vérfertőző nászából az első állatként teremtődött a földön…
Egy új-guineai népcsoport a denevérhímek kiemelkedő pénisze alapján szintén a termékenység szimbólumának tartja ezeket az állatokat.
Ázsiában az altaji népek a denevérekben a jót megtestesítő lényt látják.
A denevérek egyes testrészeit a népi gyógyításban is felhasználták, sőt néhány arab országban sokféle orvosságban volt denevérürülék. Európában a denevérek csontjait a néphit szerelmi varázslásra alkalmasnak tartotta.
A denevéreknek egészen másféle hasznosítása is felmerült már a történelem során, magas foszfortartalma miatt a denevérürülék például ideális alkotórésze volt többféle puskapornak. Egy második világháborús amerikai terv szerint brazil szelindekdenevérekre (Tadarida brasiliensis) azzal a céllal csatoltak volna kisméretű bombákat, hogy kalitkába zárva japán célpontok felett dobják le őket. A kalitkát megfelelő magasságban nyomásérzékelő nyitotta volna ki, így a denevérek elszabadulva és épületekbe repülve bombaként üzemelhettek volna. Szerencsére a tervet nem váltották valóra.

És amit a denevérekről tudunk,

azt a következő oldalakon találhatod meg.