A több mint 1250 fajt tartalmazó denevérek
rendje (Chiroptera), a rágcsálók után a
második legnépesebb rend az emlősök között.
A legoptimistább becslések 1257 fajt szerepeltetnek a denevérek
listáján, de igazából nehéz
megmondani pontosan hány denevérfaj is létezik valójában
a Földön. Részben a szokásos faj behatárolási
problémák, faj-alfaj kérdések miatt, másrészt
bármilyen meglepő rejtett életmódjuknak köszönhetően
még ma is kerülnek elő új denevérfajok. Azon
túl, hogy a távol keleten a közelmúltban több
új denevérfaj előkerült, a gyorsan fejlődő kutatási
módszereknek, technikáknak köszönhetően Európában
is leírtak néhány új denevérfajt.
A denevérek repülési képességüknek köszönhetően a szélsőségesen hideg sarkvidékeket, a legbarátságtalanabb sivatagokat, és a legelszigeteltebb szigeteket leszámítva a Föld szinte minden zugát benépesítették. Sok más csoporthoz hasonlóan a denevérekből is a trópusok kínálják a legfajgazdagabb választékot. Jelenleg is a trópusokon él a denevérfajok 80%-a, ami azt mutatja, hogy valószínűleg onnan terjedtek el a világ többi részébe. A mérsékelt övbe csak két család tagjai merészkedtek, a simaorrú denevérek (Vespertilionidae), akik több mint 300 fajjal képviseltetik magukat, és a különleges orrszerkezetű patkósdenevérek (Rhinolophidae). A trópusi területeken a két legelterjedtebb család a buldogdenevérek (Molossidae) és a szabadfarkúak (Emballonuridae) családja. A repülőkutyák és repülőrókák kizárólag az óvilág lakói, észak felé Ciprus a legszélső elfordulási helyük, a déli féltekén pedig elérték Ausztráliát és benépesítettek számos óceáni szigetcsoportot is. |