Miközben az emberi tevékenységek hatására folyamatosan szűnnek meg a denevérek természetes szálláshelyei, tűnnek el az idős erdők, továbbá nő a barlangok zavarása, addig a civilizáció létrehozta építmények, házak, templomok egyes denevérfajoknak menedéket nyújtanak, és ezzel részben pótolják az elvesztett szálláshelykínálatot. Bár a jól alkalmazkodó fajok – például a szelindekdenevérek (Molossidae) – képesek voltak természetes élőhelyüket ember alkotta szálláshelyekre felcserélni, az érzékenyebbek közül az élőhelyek fogyatkozása következtében sok vált veszélyeztetetté. Az épületlakó denevéreknek szinte mindenféle épületrész megfelelő lehet, ha viszonylag zavartalan és nem túl világos: hídpilléreken, kastélypadlásokon, épített csatornákban vagy panelházakban egyaránt találkozhatunk velük. Az egérfarkú denevérek (Rhinopomatidae) például az egyiptomi piramisokba költöztek be.
Európában jellegzetes denevérszálláshelyek a templomtornyok és -padlások, az egyéb épületek zavartalan padlásai és a panelrepedések. Nyaranként templomtornyainkban a közönséges denevérek (Myotis myotis) akár többszáz példányos kolóniájával is találkozhatunk. A kevésbé feltűnő, „barátságos ábrázatú” szürke hosszúfülű-denevért (Plecotus austriacus) kisebb csoportokban vagy egyesével pillanthatjuk meg a gerendákon vagy régi pincék mennyezetén lógva. A hatalmas, szellős, meleg kastélypadlásokat nyáron néha benépesítik a nagy patkósdenevérek (Rhinolophus ferrumequinum), amelyek aztán télre barlangokba húzódnak vissza. A kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros) gyakoribb vendég az emberi építményekben, egyesével vagy kis csoportokban fordul elő öreg pincékben, templomtornyokban. A templompadlások gyakori lakója a sötét pofájú közönséges késeidenevér (Eptesicus serotinus). A kis termetű törpedenevérek három faja (Pipistrellus spp.) faházak homlokzatai mögé, hétvégi házak padlásaira és fa ablaktáblákba is képesek beférkőzni, sőt sokszor ki is telelnek az arra alkalmas épületben. Az eredetileg odúlakó rőt koraidenevérek (Nyctalus noctula) jól alkalmazkodtak a városi körülményekhez – sokszor a telet is a panelrengetegben töltik –, egyes példányok azonban megmaradtak a „klasszikus” faodúszállásokon. Mivel a panelházak repedéseiből gyakran hallani hangos civódásukat, nálunk valószínűleg ők a legismertebb, bár nem a legnépszerűbb denevérek. Szürkületkor könnyen megfigyelhetjük, amint a házfalból kibújva vadászni indulnak.