A denevérek a fák külső részeit szintén szívesen választják lakóhelyül, a trópusokon például a repülőkutyák nagy többsége a lombkoronában él. A nagyobb testű repülőkutyák közepes méretű csoportokban az ágakon lógva töltik a nappalokat. Az alvásra használt fákat mászkálásuk közben lecsupaszítják, sokszor még a kérgét is lehántják. Mivel az ágakon szabadon lógnak, az időjárás viszontagságai ellen vastag, bőrszerű szárnyaikkal beburkolva védik magukat. A közepes méretű repülőkutyák jobban tartanak a ragadozóktól, így a feltűnés elkerülése érdekében sokkal kisebb csoportokban élnek, míg a kisméretűek már csak egyesével fordulnak elő itt-ott a lombkoronában, esetleg a levelek alatt. A repülőkutyákon kívül még néhány kisdenevérfajra is jellemző a fákhoz való kötődés: a szürke szőrösfarkú-denevér (Lasiurus cinereus) például hosszú, medveszerű bundával – amely a farokvitorlát is beborítja – védekezik az esetleges hideg és eső ellen.
A denevérek listáján néhány különleges lakóhely is szerepel: Míg az afrikai repülőkutya (Epomorphorus anurus) gyakran tölti a nappalokat a fák szabadon álló léggyökérzetén, addig a szintén Afrikában élő, színes bundájú Kerivoula-fajok alkalomadtán számos érdekes szálláshelyet használnak. Előfordulhatnak száraz levelek alatt, gyümölcsök repedéseiben, sőt szövőmadarak fészkében is – színük és mintázatuk kiválóan elrejti őket. A gaboni Myotis bocageiről kiderült, hogy egyes példányai időnként egy kontyvirágfaj virágának belsejében alszanak.
A madagaszkári denevér (Myzopoda aurita) a ravenalapálma összecsavarodott leveleiben lakik, hasonlóan az amerikai Thyroptera-fajokhoz, amelyek szintén tapadókoronggal kapaszkodnak bizonyos növényfajok összetekeredett leveleinek belsejéhez. Rajtuk kívül a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) további tizenegy faja használ összecsavarodott leveleket szálláshelyül. Ezeknek a denevéreknek szinte mindennap új pihenőhely után kell nézniük, mivel a levelek általában csak egy éjszakára maradnak a számukra megfelelő állapotban: reggelre kisimulnak, így nem alkalmasak többé denevérlakásnak.
Léteznek olyan denevérfajok is, amelyek maguk készítik el levélsátrukat. Ez a képesség egymástól függetlenül három családban is kifejlődött. A hártyásorrú denevérek (Phyllostomidae) 14 fajáról, az India és Indonézia egyes területein, illetve a Fülöp-szigeteken élő két repülőkutyáról (Pteropodidae), valamint a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) egyik fajáról tudjuk, hogy levélsátrat „építenek”. Leggyakrabban pálma- és Heliconia-levelek erezetébe harapnak bele úgy, hogy az sátorként köréjük hajoljon. A legtöbb sátorépítő denevér több szálláshelyet készít, ezek közül néhányat akár hetekig, hónapokig is használhatják szülőkolóniák vagy magányos egyedek. Lehet párzóhely, de előfordul, hogy a biztonságban elfogyasztani kívánt gyümölcsöket szállítják ide. A sajátságos szálláshely általában egy levélből áll, de megfigyeltek már 14 levélből kialakítottat is.