A Magyarországon élő denevérfajok természetes búvóhelyei
barlangok, sziklahasadékok vagy faodúk lehetnek. Sajnos ezek a szálláshelyek
napjainkra erősen megfogyatkoztak, illetve nagymértékben megváltoztak.
Egyre kevesebb a zavartalan barlang, sziklaüreg, a rendszeresen látogatott
barlangok általában már nem biztosítják a denevérkolónia számára a
nyugodt körülményeket. Az odúlakó denevéreket szálláshelyeik végleges
eltűnése veszélyezteti: az öreg erdők egyre fogyatkoznak, így a szállásként
használt idős, odvas fáknak – és az ezekben az erdőkben vadászó fajok
vadászterületeinek is – nyoma vész.
|
A természetes élőhelyek drasztikus csökkenése következtében
a denevérek már régóta épületekben is megtelepszenek: egy régi padlás,
templomtorony vagy pince, valamint a panelházak rései egyaránt búvóhelyül
szolgálhatnak számukra, így a városi ember is sokszor „testközel”-be
kerülhet a denevérekkel. A panelházak dilatációs hézagaiban meghúzódó
rőt koraidenevérek (Nyctalus noctula) nemegyszer elég hangosak ahhoz,
hogy felkeltsék a lakók figyelmét és – gyakran nem túl rokonszenvező
– érdeklődését. A jóval kisebb termetű, éjszakánként rengeteg szúnyogot
elfogyasztó fehérszélű törpedenevérek (Pipistrellus kuhlii) faburkolatok
mögött bújnak meg előszeretettel. A templompadlások és -tornyok zavartalanságuk
okán váltak jellegzetes denevérszállássá, ma már azonban itt is egyre
ritkábban találkozhatunk denevérekkel.
|